Találkozás a csukaifjoncokkal-képek

Maga a paradicsom...


Az első csukaifjonc...



...visszahelyezése


Egy sügér is rátámadt a műhalra



Sügérportré

Találkozás a csukaifjoncokkal-első rész

A helyi boltban hallott csukasztorin felbuzdulva, édesapámmal a szotyori tavakhoz vettük az irányt. A boltban egy vásárló, azt magyarázta, hogy az Oltban fogott szép csukákat. Az Olt vize nem volt horgászható, ezért választottuk a szotyori tavakat.
Reggel 6 óra 35 perckor a tó szépsege fogadott bennünket. Nem tétováztunk sokat, összeraktuk felszereléseinket, és mar kezdtük is vallatni a vizet. A tó alja tele van hinárral, a nyár közepére feljon a viz tetejére is. A dobások során, gyakran megesett, hogy a csukák helyett hinár akadt, a woblerek drilingjére... Egy "elfújt" dobás után ,-a szél elfújta a wobblert- a muhalacskám egy vizbe nyúló bokor mellé esett... Kicsit morcosan, annál gyorsaban kezdtem csévélni a zsinort. Fél útnál elakadást éreztem, de szinte biztos voltam benne, hogy növényt akasztottam... a rutin kedvéért azért reflex szerüen bevágtam. Meglepetésemre a növény rugdolózott, azaz csukát akasztottam. A bevágás nem volt elég erős, igy a csukakoma hamar búcsút mondott a part mellett.
Édesapám látta az akciót, de nem szolt semmit, hanem magabiztosan tovább dobált egy újabb csuka reményében.15 percel kesőbb megjött a magabiztosság eredménye.Édesapám fogott egy kis csukát.A csodálás után, útjára engedtük.
Tartottunk egy kis szünetet, miközben arrol beszélgettünk, hogy hol lehetnek a testesebb krokodilpofájuak.Választ erre nem kaptunk, mégcsak rájuk utaló jeleket sem láttunk. A rablások csak a kisebb példányok jelenlétét jelezték. Délre apukám 3 kiscsukát tudhatott magamögött, mig én csak egyet akasztottam... Hát igen, ezért mindig olyan magabiztos ő. 12 órakor hazaindultunk, úgy gondoltuk, elég lesz. Majd legközelebb találkozunk nagyobb példányokkal is.

Bölöni látogatás

Április utolsó napján ismét békés halas horgászatot terveztünk Zoltán barátommal. Mivel nagyon rég nem voltunk Bölönbe, igy úgy döntöttünk, hogy arrafele látogatunk. Reggel 5 órakkor indultunk el, hogy 40 perces út és gyors pakolás után 6 órakkor a szerelékek legyenek a vizben. Csaliaink változatosak voltak: csonti, hernyó, pellet, kukorica, pufi. Próbáltunk minél több félét felkinálni nekük, hogy megtudjuk melyiket részesitik előnybe.

Nyugodt viz fogadott bennünket.


Ez lenne az én szakaszom.

Háromnegyed óra telhetett el érkezésünk óta és a kollégám már rögtön kapott a botja után. Egy gyors bevágást követően kijelentette, hogy "van rajta valami". Nem kellett sokat fárasztani, hamar megszákoltam a kiló körüli pontyot. Miután megcsodáltuk a jövevényt, a csalira forditottuk figyelmünket. Hernyó...talán ez volna a csodacsali? - merült fel mindkettőnkben a kérdés. Egy fecske nem csinál tavaszt alapon én csontival csaliztam úszós készségemet és pellettel illetve kukoricával erőltettem a fenekező szerelékeimet.


Fenekező botjaim készenlétben...várják a jóakaratot.

Nem telhetett el sok idő a pontyocska érkezése óta, Zoltán barátom újból akaszt, én meg újból rohanok a meritővel. Ez úttal egy bő félkilós kárász jött, ugyancsak hernyóra. Amig Zoltán fenékre hernyóval fogta a halakot addig nekem mind úszós készségre jöttek amit csontival csaliztam. Nekem kárászokot, dévérkeszegeket, vörösszárnyú keszegeket és naphalakot sikerült fognom.


Pompás szinezet.

A reggeli órák után a fenekező botok nem jeleztek több kapást. A nap többi részében úszós készséggel kisebb halakot fogogattam. A napot végül 42 darab hallal zártam.

Egy része a napi zsákmánynak.

Amielőtt haza mentünk volna a fogott halakot mind vissza engedtem, had úszkáljanak és növekedjenek tovább.


Gyönyörű nap után gyönyörű naplemente.